„Közelünkben egy csomó idegen ül. Szingalézek, úgy tetszik. Nők is, férfiak is… Aggódóan figyeljük ezeket a mandulaszemű idegeneket; hogyan tetszik nekik ez a szabadtéri játék? Tetszik nekik. Mulatnak rajta, tárgyalják, tapsolnak a közönséggel. A zene, az ének megfogja őket és egészen jól megérthetik, miről van szó a játékban.”

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad megnyitásának évében, 1938-ban a Nyugatban írta e sorokat Tersánszky Józsi Jenő. A játszóhely egyik első előadását, Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát nézte meg a korabeli kritikus. A látványos produkcióban elevenen ugráló juhászkutyával valódi birkanyájat terelgetett Kukorica Jancsi, a huszárok franciákkal vívott csatájában ízig-vérig tüzes paripák vágtattak a színen. Mesterséges tavat alakítottak ki, amelybe a Bagó által hozott rózsát bedobhatta az Iluskáját kereső vitéz. A rózsát a színpadtól karnyújtásnyira viruló lugasból lehetett leszakítani.

A szabadtéri színház alapításával a főváros vezetése a Margitsziget idegenforgalmát igyekezett fellendíteni. Magyar nyelven játszottak, de Európa-szerte ismert darabokat választottak: népszerű Shakespeare-drámákat, könnyen követhető zenés műveket, operákat.

„Akárki választotta előadási helynek ezt a zugot, nagyszerűen értett hozzá” – írta 1938-ban a Nyugat a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról. A lóvasútnak külön színházi megállót létesítettek. Most az évad idején a menetrend szerinti hajójárat is kiköt itt. A kor technikai és művészi színvonalával máig lépést tartó játszóhely 80. születésnapját az idei nyári szezonban különleges műsorkínálattal ünnepli.