Mindenkinek van legalább egy defektje, ha nyíltan nem is vállalja, tehát nekem is ott a helyem az összejövetelen. Ez derült ki a Városmajori Szabadtéri Színpad szombati terápiáján résztvevőknek az átlagtól csak kissé bonyolultabb sorsa láttán. Kiben-kiben munkálkodik valamennyi önzés, szorongás, félelem, kivagyiság vagy kisebbrendűségi érzés. Ki ne rettegne a betegségektől, ki ne küzdene az identitásával és memóriazavarokkal, ki ismeri jól a saját korlátait, ki ne nagyítaná fel a társadalmi státuszát, ki elégedett teljesen a saját külsejével?

A Városmajorban vendégszerepelt Tatabányai Jászai Mari Színház Csoportterápia című előadásán szerencsére minden gond megoldódott a darab prózai és a dalszövegeit író Szente Vajk és Galambos Attila jóvoltából. A kisebb-nagyobb traumákat nemcsak a humor oldotta, hanem Bolba Tamás időről időre felcsendülő zenéje is.  A rendező, Simon Kornél úgy ismeri a darabot, mint a tenyerét. A Madách Színházi előadásban az amnéziást alakítja az ősbemutató óta, és a tatabányai premier előtt már Győrben is színpadra állította a darabot. Jól sejtette, hogy a Jászai Mari Színház társulata lubickolni fog a mű kínálta szerepekben. Pilnay Sára Jettijét azonnal a szívébe fogadja a közönség. Lass Bea Trixijében kirobbanó energiák feszülnek. Ladinek Judit Natasája úgy hozza az üresfejű szőke nő minden ismérvét, hogy szinte már sajnáljuk. Mikola Gergő Sziszije fergeteges táncos és jól adja a pöszét. Gulyás Hermann Sándor patikamérlegen méri a súlyos hipochondria még hihető tüneteit. Dévai Balázs sármos amnéziás. Összességében kétórányi – szerencsére – elgondolkodtató részeket is magába foglaló nevettető szórakozásban volt része a közönségnek.