Mi volna, amitől egy hárommillió dolláros örökséggel sem törődne? Egy segítségre szoruló báty, akinek eddig a létezéséről sem tudott? Talán ennyiből már sejthető: ez az Esőember története. A darabot most szerdán a Városmajori Szabadtéri Színpadon játsszák.

Négyszeres Oscar-díjas filmdráma készült 1988-ban Barry Levinson rendezésében Don Gordon megrázó autista alaptémájú, de valójában a szeretetről szóló forgatókönyvéből Tom Cruise és Dustin Hoffman főszereplésével. Oberkfrand Pálnak és Szalay Bencének e nemzetközi sztárokkal kell versenyre kelniük, amikor a veszprémi Petőfi Színház városmajori vendégjátékában augusztus 21-én (új, 19.30-as kezdési időpontban) Anger Zsolt rendezésében színpadra lépnek az Esőemberben.

Charlie Babbitt arrogáns, csak a vállalkozásaival foglalkozó nagymenő üzletember, aranyifjúként kapcsolatait is érdekből alakítja fűzi szorosabbra vagy lazítja meg, akire nincs szüksége, eltapossa. Nem rázza meg apja halála sem, csak az, hogy a végrendelet ismertetésekor szembesül vele: nem ő a vagyon örököse, hanem Raymond Babbitt. De ki lehet ez az ő családnevét viselő figura?

Raymond Charlie autista bátyja, és mint többen az e szindrómával élők közül: zseni. Zárt intézetben él, a viselkedése természetesen rendellenes. De végül ez a furcsa, befelé forduló személyiség lesz az, aki elsőként érzékennyé tudja tenni öntelt és önhitt öccsét, és szeretetet képes kicsikarni belőle. Végül Charlie a hárommillió dolláros örökség helyett is inkább bátyjával törődik.

Időpontváltozás:
2019. augusztus 21. (szerda) 19.30

Városmajori Szabadtéri Színpad

(90 perc szünet nélkül)

A veszprémi Petőfi Színház előadása

Raymond Babbitt | OBERFRANK PÁL
Charlie Babbitt | SZALAY BENCE
Susan | HALAS ADELAIDA
dr. Bruener | SZILÁGYI TIBOR
Lucy/pincérnő/Iris, kurva | DOMINEK ANNA
Mr. Mooney/rendőr | MÁTÉ P. GÁBOR
dr. Marston | NYIRKÓ ISTVÁN

Aki két különleges zenei bónusszal dúsítva szeretné nézni augusztus 20-án a tűzijátékot, annak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a helye. Tolcsvay László legendás rockoratóriumát, a Magyar Misét és a szerző Új Magyar Rapszódiájának ősbemutatóját időzítik úgy, hogy a két mű szünetében a nézőtéren ülve óriáskivetítőn élvezhesse a közönség a levegőben kinyíló színpompás fényvirágokat.

A most újra, immár külföldi és hazai sikerek után sokadszorra felcsendülő Magyar Misét ugyanitt mutatták be harminckét évvel ezelőtt. Ebben a zeneműben énekelt először együtt opera- és rockénekes, Pitti Katalin és Vikidál Gyula. Demjén Ferenc és Dés László egy zenekarban játszott ifjú Csoóri Sándorral. Idén augusztus 20-án Miklósa Erika, Janicsák Veca, Sándor Péter, Szemenyei János, Gábor Géza lesz a szólista, és természetesen a zeneszerző Tolcsvay László sem marad ki az előadásból, ahogyan az elmúlt évtizedekben sem volt soha nélküle Magyar Mise-koncert.

Az Új Magyar Rapszódiát a Szabad Tér Színház igazgatója, Bán Teodóra felkérésére idén komponálta Tolcsvay László. Miközben a dallamok megszülettek, a szerző előtt megjelent a Budai Vár régi képe, ahol gyerekkorát töltötte, gondolt a szüleire, a magyar történelemre, a tájak szépségére, a jelenre és a jövőre. Szerzője érzéseit tükrözve gyors hangulatváltások jellemzik a szimfonikus zenekarra írt művet, hol melankolikus, hol indulatos a dallamvilág, néhol egészen fékevesztett a ritmus.

„A zenének konfliktusoldó hatása van – mondta Tolcsvay László egy interjúban. – Egységet, összhangot teremt az előadók között. Egy dzsesszzenekarban például hiába improvizál mindenki látszólag öncélúan, mégis közösen hoznak létre valamit, ami csak akkor, csak ott, csak úgy és csak az ő közösségükből születhet meg. Ezt kéne megtanulnia a világban annak is, aki nem zenével foglalkozik.”

Ünnepi koncert

Tolcsvay László:
Új Magyar Rapszódia 
ŐSBEMUTATÓ
és
Tolcsvay László – Tolcsvay Béla:
Magyar Mise

2019. augusztus 20. (kedd) 20.00

(ESŐNAP: augusztus 21., szerda)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad
(2 óra 30 perc egy szünettel)

Az Új Magyar Rapszódiát

Ott Rezső hangszerelte

a Magyar Állami Operaház Zenekarát
Kocsár Balázs vezényli

A Magyar Mise szólistái

Miklósa Erika
Janicsák Veca
Sándor Péter
Szemenyei János
Gábor Géza

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Kórusa, valamint Tolcsvay László rock együttese, és a Tiszta Forrás Zenekar.
Karmester: Werner Gábor

A vándor színtársulat nézői valódi kettős gyilkosságnak lehetnek tanúi, amikor egy férjét megcsaló asszonyról szóló darabot játszanak. A szereplők a valóságban is szerelmi háromszöget alkotnak, és a felszavazott férj bosszút áll. A másik műben a féltékeny asszony árul el egy titkos szerelmet, és ezzel küldi a sírba imádottját.

Halálos érzelmek, gyilkosságba torkolló, könnyfakasztó történet és magával ragadó dallamvilág, megkapó drámai muzsika jellemzi azt az augusztus 1-jén és 4-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is neves külföldi és hazai sztárok fellépésével műsorra kerülő két operát, amelyet jó ideje párban játszanak és párban emlegetnek, nevezetesen a Bajazzókat és a Parasztbecsületet. Pedig sokáig, itthon 1930-ig külön utakon jártak az egyazon évben született művek.

Bolond lett volna a színházigazgató két olyan operát játszani egy este, amelyek egyenként is telt házat vonzanak. Inkább valami gyengébb darabbal együtt hirdették a két egyfelvonásost, amelyek igazából kétfelvonásosak voltak, csak azért rövidítették meg őket, hogy megfeleljenek Edoardo Sonzogno pályázati kiírásának. A művészetet busás bevételéből jótékonyan támogató milánói laptulajdonos évről évre operaíró versenyt hirdetett. Ezen 1890-ben a Parasztbecsület vitte el a pálmát, de a műértő Sonzogno a Bajazzókra is felfigyelt, és támogatta a színre kerülését.

Magyarországon legfeljebb negyedszázadonként volt olyan operaházi siker, mint a Parasztbecsület 1890. december 26-i budapesti premierjének. Olaszország után először itt mutatták be a művet, amely gyorsan a 100. előadásához érkezett. A Bajazzókat 1893. március 28-én vitte színre a Magyar Királyi Operaház. Az első évad végéig tizenötször, a következő szezonban tizenkilencszer játszották el, és maga a zeneszerző is megtekintette az Andrássy úti előadást.

Mantovai herceg volt a Rigolettóban a New York-i Metropolitan színpadán, aztán gyors repülőút Londonba, közben „áthangolt” Puccinira, mert a Covent Gardenben Cavaradossiként lépett fel a Toscában. Kis szusszanás után pedig Budapestre érkezik, ahol július 20-án, szombaton a Margitszigeti Szabadtéri színpadon az operairodalom népszerű áriáival készül elkápráztatni a közönséget. Lesz ott minden, mi vájt fülnek oly kedves: Bernstein, Donizetti, Gounod, Massenet, Mozart, Offenbach, Puccini, Rossini, Verdi.

Az opera népszerűsítését ugyanolyan fontosnak tartja, mint mentora, Luciano Pavarotti, aki mellett tizenhárom évesen a Tosca pásztora volt a Római Operaház színpadán. A fiatalok megnyerése érdekében Grigolo szokatlan helyszíneket keres fellépéseihez. A Traviatát a zürichi vasútállomás forgatagában énekelte, a Szerelmi bájitalt pedig a milánói repülőtéren. Eközben platinalemezes musicalsztár. Pavarottitól még azt a rituálét is átvette egy interjúja szerint, hogy öltözőjébe előadás előtt Halls cukorkát, Coca Colát és jégkrémet vitet, ami nem mind illik bele az operaénekesi hangkímélő diétába.

Az „O Sole Mio” miatt lett operasztár az arezzói születésű lírai tenor. Négy-öt éves lehetett, amikor nagybátyja énekelte a népszerű dallamot a hétvégi házukban, olyan erővel, kieresztett hanggal, hogy a kis Vittorio ezekkel a szavakkal fordult édesanyjához: „Hallod, a bácsikám szuperhős. Én is ilyen szuperhős akarok lenni.”

A világ tíz legjobb tenorja között tartják számon a 42 éve énekest, és ezen a szuperkategórián belül már nem osztogatnak külön helyezéseket. Tisztában van tehetsége mértékével, nem kedveli az álszerénykedést. „Olaszország hangja vagyok” – mondja öntudatosan. A New York Times kritikusa pedig csodálatos instrumentumnak minősíti Grigolo hajlékony és lélekkel teli énekhangját, amelyet tulajdonosa szenvedéllyel szólaltat meg.

Négyévesen, 1991-ben kezdte a hegedűtanulást, amiről korabeli kép is tanúskodik:

A négyéves Nicola hegedülni tanul

A skót-olasz családban született Nicola, mire kilencéves lett, végzett a zeneiskola nyolc évfolyamának tananyagával, és megkezdte tanulmányait Yehudi Menuhin fiatal zenei tehetségek számára alapított iskolájában.

Ahogy visszaemlékszik rá, soha nem vette zokon, hogy még ünnepnapokon is csak akkor mehetett játszani, ha
legalább három órát gyakorolt. Édesanyja ezzel a mondattal győzte meg:

A közvélemény már akkor valóságos népi hősként tekintett Bonnie Elizabeth Parkerre és Clyde Chestnut Barrow-ra, amikor még nagyban üldözte őket a rendőrség. Bűncselekményeiket azzal mentegette a köréjük szőtt legenda, hogy a hozzájuk hasonlókat a szegénységből kitörni nem engedő társadalmi viszonyok miatt és egymás segítésére választották a gengszteréletet.

Hírnévre vágytak, be akartak kerülni az újságba, sőt, a címlapjára. Sztárok szerettek volna lenni. Végül elérték céljukat – haláluk után. Ők már nem lehetnek szemtanúi annak, hogy Arthur Penn róluk szóló, kétszeres Oscar-díjas filmdrámája ötven éve népszerűségnek örvend, és az ennek nyomán 2011-ben készült Broadway-musical szintén folyamatosan hódit. Tavaly Magyarországra is elérkezett: a darab. A Városmajori Színpadon a nagy érdeklődés miatt az ősbemutatót követően két pótelőadást kellett tartani. Idén a Budapesti Nyári Fesztivál szervezői a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra viszik át a gospel, rockabilly és blues elemeket elegyítő előadást.

A felső kép az előadáson készült, továbblépve az alsón az egykori legendás gengszterpáros saját fotója látható:

A sejtelmes, lidércek lakta környezetben játszódó csodálatos balett, a Giselle tegnapi margitszigeti szabadtéri előadását túlontúl borzongatóra rendezte át az időjárás. Az égzengéssel, cikázó villámokkal kísért vihar elmosta a Novoszibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház várva várt fellépését.

A június 21-ére meghirdetett előadás helyszínét az előrelátó szervezők áttették az Erkel Színházba. Kezdés 20:30-kor. A Szabad Tér Színház közleménye kéri a 21-ére szóló margitszigeti jegyek tulajdonosait, hogy érkezésüket a fél kilences kezdésnél jóval korábbra időzítsék, mert a pénztárnál az Erkel Színház nézőterének beosztása szerint kell kicserélni az eredeti belépőket.

A 2019. június 20-án elmaradt előadás az esőnapon, 2019. június 22-én 20:30-as kezdéssel szintén az Erkel Színházban valósul meg. A megváltott jegyeknek a nézőtérhez igazítás miatti cseréje ez alkalommal is szükséges. Ezt az előadás megkezdése előtt a helyszínen tehetik meg.

Amennyiben valakinek az esőnap nem megfelelő, jegyét 2019. június 24. és július 7. között visszaválthatja a Szabad Tér Színház jegyirodájában. Címe: 1052 Bp. Bárczy István u. 1-3. Nyitvatartás: hétfőn 12:00 -18:00, keddtől-péntekig 10:00 -18:00 óráig.

A szervezők köszönik a nézők megértét.. A helyszínváltoztatás a közönség biztonsága érdekében vált szükségessé.

Mutassanak egy színésznőt, aki ma eljátszaná azt a negatív szerepet, amelyet a pletykák szerint – és a tények alapján – róla írt bármelyik színpadi szerző. Heltai Jenő Tündérlaki lányok című darabja egy olyan családról szól, amelyben a legidősebb nővér, Boriska gazdag báró kitartottja lesz, hogy gondoskodhasson özvegy édesanyjáról és húgairól. Pedig ő másba szerelmes.

Hálát nem kap otthon, ellenben legfiatalabb testvére, Sári elcsábítja imádottját. A korabeli budapesti szóbeszéd szerint a szerző a Gombaszögi-család történetét írta meg ebben a színműben. A korán árvaságra jutott négy lány mindegyike színészi karrierre vágyott. Kettejük, Ella és Frida nevét őrzi a színháztörténet. A legidősebb, ugyancsak tehetséges nővér, Margit kénytelen volt korán félbeszakítani színpadi karrierjét, hogy egy jó partinak számító, de nem szerelmi házasság révén taníttathassa húgait.

Sárit a Vígszínházban Gombaszögi Ella játszotta, mit sem törődve azzal a közönséget lázba hozó pusmogással, miszerint a színésznőnek nincs szüksége komolyabb átélésre, mert saját magát alakítja.

Az angol művésznévről feltehetően a népszerű rajzfilmsorozat-belli kőkorszaki szakik tehetnek. Ilyen előzményekkel második keresztneve becéző változata után mégsem lehetett Frédi Fehérvári Gábor Alfréd, a   Rising Star negyedik helyezettje, aki 2018-ban megnyerte a TV2 Sztárban Sztár zenei vetélkedőjét.

Mindig szeretett, de nem tanult énekelni. Sokáig azt gondolta,

A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült az öt földrészen elismert hegedű virtuóz. Minden idők legnagyobb példányszámban eladott klasszikus lemezén Vivaldi Négy évszak című zeneművét játssza. Több mint kétmillió példány kelt el az albumból, amellyel majdnem két évig vezette az angol komolyzenei sikerlistát. Akadémiai körökben tékozló fiúnak tartják. Rendre elkalandozik a dzsessz, a klezmer és más népszerű könnyedebb műfajok világába. Célja, hogy megszerettesse a zenét az emberekkel, legfőképp a fiatalokkal. A világ egyetlen hegedűművésze sem lenne képes ilyen gördülékeny átmenetre különböző stílusok között” – lelkendeznek előadásmódjáról a kritikusok. Mókázik, improvizál, kész show műsorrá teszi koncertjeit, miközben egy fikarcnyit sem ad alább a briliáns előadói teljesítményből, technikai tökéletességből.

Nigel, mint Jimmy Hendrix

Már a nagyszülei is zenészek voltak, Yehudi Menuhin a mentora lett, de nem volt könnyű gyerekkora. Amint mondja, kis híján idegronccsá tették.

A hétéves csodagyerek Nigel Kennedy