A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült az öt földrészen elismert hegedű virtuóz. Minden idők legnagyobb példányszámban eladott klasszikus lemezén Vivaldi Négy évszak című zeneművét játssza. Több mint kétmillió példány kelt el az albumból, amellyel majdnem két évig vezette az angol komolyzenei sikerlistát. Akadémiai körökben tékozló fiúnak tartják. Rendre elkalandozik a dzsessz, a klezmer és más népszerű könnyedebb műfajok világába. Célja, hogy megszerettesse a zenét az emberekkel, legfőképp a fiatalokkal. A világ egyetlen hegedűművésze sem lenne képes ilyen gördülékeny átmenetre különböző stílusok között” – lelkendeznek előadásmódjáról a kritikusok. Mókázik, improvizál, kész show műsorrá teszi koncertjeit, miközben egy fikarcnyit sem ad alább a briliáns előadói teljesítményből, technikai tökéletességből.
Nigel, mint Jimmy Hendrix
Már a nagyszülei is zenészek voltak, Yehudi Menuhin a mentora lett, de nem volt könnyű gyerekkora. Amint mondja, kis híján idegronccsá tették.
A hétéves csodagyerek Nigel Kennedy
Brightonban született 1956-ban, édesapja a Royal Filharmonikusok első csellistája volt, aki Nigel zongorista anyját, Scylla Stonert elhagyta, amikor a nő a gyereket várta.
A mai sztárzenész hatévesen kezdett hegedülni, és egy évvel később már Yehudi Menuhin világhírű zeneiskolájának tanulója volt. Fizetni sem kellett az oktatásáért, annyira tehetségesnek tartotta a kisfiút. „Nehéznek éreztem, és haragudtam az anyámra, hogy oda küldött”, mondja egy interjúban. Akkor állt odább, amikor Yehudi Menuhin csalódott, amiért Nigel nem akart a „klónja” lenni. Rangos New York-i zeneiskola növendéke lett, Stéphane Grappellii pedig a dzsesszimprovizáció rejtelmeibe is vezette be.
„Anyám volt a legkeményebb kritikusom – mondja –, mindenben hibát keresett, így egy idő után nem engedtem, hogy eljöjjön a fellépéseimre.” Persze amikor az angol királyi családnak adott zártkörű koncertet, úgysem mehetett volna be senki a rokonai közül. Apaként Nigel sem tudta türtőztetni magát. Fiát Amadeusnak nevezte el, mert úgy érezte, ezzel közelebb kerül Mozarthoz.
Nemzetközi sikerei nyilván kárpótolták a művésszé válás fájdalmaiért. Ma már nemcsak improvizál régi klasszikus zeneszerzők alkotásai nyomán, hanem saját műveket is komponál. Reméljük megmutat ezekből is néhányat Budapesten a Pünkösdöt követő kedden. De az még talány, hogy melyik hegedűjén fog játszani. A stradivarin, a Cremonában Carlo Bergonzi által 1732-ben készített remeken, vagy a kifejezetten Nigel számára kialakított öthúros hangszeren, az elektromos instrumentumon?
A koncert az előadó legújabb dzsessz stílusú albumán alapul, mely a tavaly 120 éve született Gershwin időtlen kompozícióira épül, és azoknak a kluboknak a hangulatát idézi, amelyekben Nigel fiatalkorában eténként zenélt. Kiderül az is, hogy Nigelnek sikerült-e beváltania gyerekkori fogadalmát, hogy úgy akar hegedülni, ahogy Jimmy Hendrix gitározott.
Nigel Kennedy-koncert
2019. június 11. (kedd)19:30
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
