„Egy jó operett a világ romlottságának nagyobb részét képes megszüntetni, mint öt parlamenti felszólalás” – állította Ady Endre.

Az esztéták giccset kiáltanak a műfaj hallatán, sokan évtizedek óta temetik ezt a színházi formát, a közönség pedig megtölti a nézőteret, ha operettet játszanak. A mindennapok gondjait feledtető, némi társadalmi szatírát is tartalmazó mesét szemkápráztató – és irigylésre méltó – kosztümök, fényűző díszletek, andalító, fülbemászó zene, bravúros táncjelenetek és a teljes szereplőgárdát felvonultató látványos finálé teszi máig vonzóvá. Felismerve ezeket az erényeket két operettet (lásd itt és itt) tűz műsorra idei programjában a Budapesti Nyári Fesztivál.

Mozart elsőként szorgalmazta, hogy a muzsika ne csak a paloták közönségéhez szóljon, hanem a széles néprétegekhez is, és nevet is ő adott a sokakat elvarázsoló új színpadi jelenségnek: olasz kicsinyítő képzővel látta el az opera szót.

Az éneket párbeszédekkel váltogató műfaj az 1800-as évek elején kezdett formálódni. Megjelentek benne a klasszikus szereplők, a primadonna, a szubrett, a bonviván, a táncoskomikus, és kialakultak az édes-bús történet máig kötelező fordulatai: a primadonna mindent elsöprő szerelemre lobban a bonviván iránt, majd ármánykodások, bonyodalmak után végül jöhet a happy end.

Az első operettnek Florimond Hervé Don Quijote és Sancho Panza című, 1848-ban színre vitt darabját tekinti a zenetörténet. A műfaj bölcsőjét tehát Párizsban ringatták, és eleinte a leggyakrabban kánkánt táncoltak az előadásokon. Hervé őszintén hitt a muzsika gyógyerejében. Kedélyjavító melódiákat zongorázott betegeknek, ezért bolond muzsikusnak titulálták. Száz operettje közül a Nebáncsvirág és a Lili kiállta az idő próbáját.

És nálunk?

Magyarországon eleinte külföldi szerzők műveit vitték színre ebben a műfajban, majd sorra jöttek a híres magyar operettszerzők Huszka Jenőtől Jakobi Viktoron és Lehár Ferencen át Zerkovitz Béláig. A műfaj első színpadi sztárja a nemzet csalogánya, Blaha Lujza volt. A klasszikus operettszerző, Kálmán Imre jegyezte fel, hogy nem szégyell könnyű, „csinosan öltözött és jól csengő” zenés komédiát írni, bár tudja, hogy Liszt Ferenc féloldalnyi partitúrája többet ér, mint az ő összes operettje. Ám azt a fél briliáns oldalt csak a zeneileg abszolút felkészült hallgatóság tudja értékelni.

Az elkövetkező hónapokban tesztelheti a Margitszigeti és a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége, hogy hány nótát fúj fejből a Csárdáskirálynő és az 1950-es években született Állami Áruház című operettekből.

Kerekes János – Barabás Tibor – Darvas Szilárd – Gádor Béla:

ÁLLAMI ÁRUHÁZ
operett

 2019. június 18. (kedd) 19.30

Városmajori Szabadtéri Színpad a Színházi Szemle keretében

Rendező: Benkó Bence és Fábián Péter

A kecskeméti Katona József Színház előadása

1. Kálmán Imre
   
   CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ
   
   operett két részben

2019. július 12. és 13. (péntek és szombat) 20.00

2019. augusztus 9. és 10. (péntek és szombat) 20.00

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

 Béla Jenbach és Leo Stein librettója alapján a magyar szöveget írta:

 Gábor Andor

Karmester: Pfeiffer Gyula

Rendező: Vidnyánszky Attila